tag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post3254752597519391693..comments2009-07-05T23:22:32.296+02:00Comments on Két Hölgy Odúja: A kritikárólBeahttp://www.blogger.com/profile/14796521502755284690noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-26134057424128335622009-01-08T16:18:00.000+01:002009-01-08T16:18:00.000+01:00..a Valaki-vel kapcsolatban még..azt gondolom, az .....a Valaki-vel kapcsolatban még..azt gondolom, az életünk minden pillanatában ott van egy Valaki, aki érti, amit mondunk, és nagyon sok jelet is kapunk azzal kapcsolatban, hogy jó helyen tapogatózunk-e..Ha EGY speciális Valakire gondolsz, Ő is el fog jönni a kellő pillanatban...Noémihttps://www.blogger.com/profile/13907286128529027103noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-68129108387071398982009-01-08T16:16:00.000+01:002009-01-08T16:16:00.000+01:00Azt hiszem, (és ez persze csak az én véleményem- a...Azt hiszem, (és ez persze csak az én véleményem- az Igazságnak pedig állítólagosan tizenkét aspektusa van), hogy mindenki nagyon egyedi utat jár. Van, aki elevenen felkoncolja magát, és kiadja, van, aki rejtőzködik. Van, akinek írnia kell, van, akinek hallgatnia. Van, aki sokáig csak szemezget mások bölcsességeiből, míg aztán összerakja a sajátját. De a visszajelzések, a tükrök mindenképp kellenek- különben nagyon torzan szemlélnénk önmagunkat.<BR/>Azt gondolom, a szellemi vezető egy lépés, talán a legnagyobb. De amíg az ember eljut odáig, hogy Vele találkozzon, nagyon sok minden történik vele, és sok fázison átmegy. Ismerkedik, önmagával, kérdez, cáfol, jósoltat, asztrológushoz fordul, és megannyi útja-módja van a tisztán látásnak. Ugyanakkor ezekből a kis információkból csipegeto össze ÉN-je az egészet, és gyúrja magáévá..és amikor már "kész" arra a szellemi élményre, hogy a belső vezetőjével találkozzon, akkor a kellő pillanatban megkapja a lehetőséget. Valószínűleg ezek után kevésbé lesz szüksége külső "gurukra", de mivel az élet folyamatos tanulás, azért lesznek még fontos tanítók, és tükrök az életében.<BR/>..mi köszönjük, hogy ad a blog..ezért készült:))Noémihttps://www.blogger.com/profile/13907286128529027103noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-38800566837662312242009-01-07T22:29:00.000+01:002009-01-07T22:29:00.000+01:00Még azt szerettem volna az előzőben írni a Valakiv...Még azt szerettem volna az előzőben írni a Valakivel kapcsolatban, tudom hogy az én utamat, csak én járhatom. és nem találhatja meg senki más rajtam kívül az én belső ÉN-emet, de talán egy-egy találó megjegyzésével, segíthet más szemszögből látnom. Perzse csakis akkor, ha ez benne van az életutamban. Kíváncsi vagyok, hogy találok-e valaha ilyen embert, vagy esetleg nem is most és itt élő lesz? Sőt, lehet hogy a szellemi vezetőmet kéne megtalálnom? Bocsánat, az elkalandozásért :D<BR/>DPocakhttps://www.blogger.com/profile/08101444579989481403noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-30481013290404394082009-01-07T22:13:00.000+01:002009-01-07T22:13:00.000+01:00Nagyon érdekes volt ezt most olvasnom. Éppen nemré...Nagyon érdekes volt ezt most olvasnom. Éppen nemrég csináltam magamnak egy zárt blogot, és úgy érzem ott le tudom írni a gondolataimat. Szükségem van rá, hogy megörökítsem, de ha tudom, hogy mások is láthatják, akkor egyszerűen megakad bennem valami. Ezért is "pihentetem" most a másik blogomat... Közben meg annyira vágyom rá, hogy legyen egy olyan Valaki, akivel meg tudom beszélni, és nagyjából érti is, amit mondani szeretnék. Nem azt szeretném, hogy megmondja mit csináljak, csak hallgasson meg. Néha nagyon jó tényleg, ha van visszajelzés.<BR/>Köszönöm ezt a blogot:D<BR/>DiaPocakhttps://www.blogger.com/profile/08101444579989481403noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-88369502449989048802009-01-06T14:47:00.000+01:002009-01-06T14:47:00.000+01:00Igen, egyetértek, ugyanakkor a külső tükrök is fon...Igen, egyetértek, ugyanakkor a külső tükrök is fontosak- miért, kit, milyen mélységben vonzunk be az életünkbe, mit üzen egy negatív kritika.<BR/><BR/>Valóban lemeztelenítő érzés kitenni a sajét gondolatokat. Ugyanakkor érdekes, hogy a kimondott belső tartalmak nem feltétlenül jelentik azt, hogy az ember onnantól megszüntette a privát szféráját. Gondolj bele, a legtöbb író (pl. Popper, Coelho, Marquez, hogy csak párat említsek, akikkel dehogyis akarok én vetekedni..jó lenne...) ezt teszi- koncnak kidobja a magánéletét-mert ki KELL dobnia ha adni tud vele, ugyanakkor mégsem veszít ezáltal a belső intimitásából. Érdekes.Noémihttps://www.blogger.com/profile/13907286128529027103noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5615222804545998832.post-62058955874228737742009-01-06T09:21:00.000+01:002009-01-06T09:21:00.000+01:00a kritika mindig csak a kritikus tükre, saját magá...a kritika mindig csak a kritikus tükre, saját magának<BR/>ha engem kritizál valaki, akkor eldönthetem, hogy a gondolatai közül mit tartok magamra nézve építőnek és azt beengedem, a többi meg el van feleljtve :)<BR/><BR/>megmutatni talán nem kell és néha zavarbaejtő a gondolat, hogy kvázi vadidegenek olvassák a legrejtettebb gondolataimat, ugyanakkor ha ez egy olyan késztetés, amit elnyomni rossz érzés, akkor miért is nyomnám el? Majd kiderül, hogy mire jó... Az én esetemben egyértelmű, azért olvasok blogokat, mert segítenek kitágítani a látókörömet és adnak egy új nézőpontot a saját, régóta ismert szempontjaim helyettAnonymousnoreply@blogger.com