2009. január 8., csütörtök

Bea hajónaplója- Előszó


Előre kell bocsátanom, hogy az írás sohasem tartozott a kedvenc közlési formáim közé. Nehezen mondom tollba csapongó gondolataimat. Egy hete azonban rávettem magam, hogy megosszam a minket olvasókkal, érdeklődőkkel a velem történteket. Azért döntöttem így, mert legalább egységbe foglalom az amúgy meg- és felfoghatatlant. Az életem egy periódusa 2008-ban lezárult s olyan kezdődött, amire álmomban sem számítottam. Mivel nem is tudtam, hogy létezik ilyen.
Ahhoz, hogy érthető legyek, az elején kell kezdenem. Íme tehát a hónapokra lebontott hajónaplóm. Nyers leszek és kendőzetlen, fel vagyok készülve a hideg és meleg zuhanyra egyaránt- s mivel ez fizikálisan is egészséges, lelkileg is egységben tart majd.


2008 januárjáig „okosításból” éltem. Vállalkozóként itthon kezeltem tanulási zavarral küzdő gyerekeket (és szüleiket). A hozzám fordulók zöménél a tünetek már az első pár beszélgetés alkalmával oldódtak. A lurkók szerettek járni a foglalkozásokra, szájról-szájra adták a nevem az elégedett szülők. Nem kellett tehát hirdetésre költenem, imádtam, amit csináltam és sikeres voltam a munkámban. Tökéletesnek tűnt minden, eszem ágában sem volt mindezen változtatni.


A továbbiakban a történetem olyan lesz,mint egy kirakós játék: apró puzzle darabokból rakom ki az Egészet. Célom nem a magamutogatás, hanem annak közvetítése, hogy mindannyiunkban ott lapul a rejtett tudás, ami egyszer felszínre jöhet.

2 megjegyzés:

malyvacsiga írta...

Csak várakozás, ami bennem van, vagy félelem is? Ahhoz képest, hogy nem szeretsz írni, úgy fogalmaztad meg az előszódat, hogy fel vagyok háborodva, hogy csak ennyit írtál és a többire várnom kell.

Bea írta...

Lehet mindkettő, mert bennem is állandóan váltották/váltják egymást.Sok reggelem kezdődött szorongva. Még több várakozással teli. Voltam/ vagyok olyan nyilas, hogy fejjel megyek neki az újnak. Történjen bármi, bárhogyan, már tudom, hogy nem véletlen.