Számomra csak az olyan utakon való haladás
létezik, melyeknek van szívük, bármely út
lehet, melynek van szíve. Ott utazom én,
és az egyetlen, aminek értelme van,
az út végéig haladni. Ott utazom én, és
lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
DON JUAN- Carlos Castaneda által lejegyezve
A vattacukor könnyedségű gyermekkoromat és a lázas fiatalkoromat tekintve állandóan egy varázsvilágban éltem. Sokáig kerestem célokat, ideológiát, vallást, filozófiát, magyarázatot a világ számtalan megfejthetetlennek tűnő kérdésére. A magyarázatok valahogy összemosódtak a fejemben, és a filozófiák sokszínűsége által egyik-másik eszme kapott ugyan sajátságos jellemzőket, ámde a mag-tudás minden szemléletben megegyezett.
Úgy érzem, az egész világ egy nagy sütöde. Isten-Allah-Buddha-Jehova-Krisna kikevert egy kis lisztes alapmasszát, s világtájanként más-más ízekkel fűszerezte azt. Mi pedig szabadon eldöntjük, melyik ízvilág mennyei fűszerei csalogatják elő ízlelőbimbóinkból a kielégülés örömét. A magam részéről bizton állíthatom, hogy a fűszeres-chilis indián lepény a kedvencem. Ámde ahhoz, hogy megérthessük, hogyan is készülnek ezek a sütemények, a fűszerek átható aromája mögül fel kell fedeznünk az alapmassza semleges ízét. A fűszerek egy idő után mit sem számítanak, csupán mézes csalogatás a céljuk, akár a virágok édes illata, mely a méheket invitálja.
Kissé meseszerűen csapongó naplómban a továbbiakban útkeresésekről szeretnék írni-kikötőkről, ahol meg-megállt a hajóm, felvett egy kis rakományt, vagy éppen leadott, majd haladt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése