2009. január 6., kedd

Útkereszteződések


Bea ötlete volt, hogy tegyem ki ezt a régi írást, amit korábban a Csarodaialligátorra írtam. Sokat rágtam ma magamban ezt a gondolatot, és ízlelgettem a dolgot, hogy ha levetettem egy kígyóbőrt, vajon behozzak-e ide egy régebbi írást. A történet azonban illik a hajónaplóhoz, és szerintem jó kezdet egy újabb évődéshez.
( egyúttal ki is javítom a régi bejegyzést, mert indián barátom neve Éhes Farkas, nem Farkasok Fia.)
No, és itt áll egy tanítás tőle, a tanítás mellé pedig egy pow wow-n készült kép, amely mindazt a lepkeszárnyú egyszerűséget jelenti nekem, ahogyan indián barátaink látják a világot:

Boldog vagyok, hogy megismertem Éhes Farkast..
Amikor gyerek volt, szüleivel együtt egy magas hegycsúcsra mászott.
Az édesanyjától ekkor ezt a tanítást kapta:

"Minden ember egyedül indul el az Úton, és egyedül érkezik a végére. Vannak emberek, akik egyszer keresztezik az utadat, némelyek néha feltűnnek, néha előbukkannak a rengetegből. Vannak, akik szorosan melletted haladnak, és sokáig veled vannak. Minden ember ajándék az Életadótól, mindenki más és más értéket hoz az életedbe. Minden embert ezért a neki kijáró tisztelettel övezz, és tégy meg mindent érte, amit abban az adott pillanatban megtehetsz. A lelked legmélyét add, mert nem tudhatod, vajon látod-e még valaha, vajon keresztezitek-e egymás útját újra."

5 megjegyzés:

Pocak írta...

Ezt a bejegyzésedet akkor elmentettem, amikor a másik blogon megírtad. Nagyon megfogott! Utólagos engedelmeddel, több barátommal is megosztottam, amikor úgy éreztem, hogy "szükségük" van rá!
Dia

Noémi írta...

:) azt hiszem, nem kell kérned a beleegyezést..hiszen a szó kiszállt, a tanítás elindult a maga útján, Éhes Farkas és én pedig csak csatornák voltunk, nem többek. A tanítást pedig mindig, mindenki akkor kapja meg, amikor a legnagyobb szüksége van rá- attól, akitől a legszívesebben fogadja. :))

csutkababa írta...

Noémi!
Én is útjára indítottam a tanítást!
Köszönöm Neked!

Noémi írta...

Üdv a körben! ;) Sok fényességet Neked, baráti öleléssel

Lele írta...

Én is beléptem a körbe!